Tiszafüred 2008

Tavaly úgy váltunk el, hogy muszáj tovább maradnunk idén, mert az egy hét kevés. Így kerültem abba a csávába, hogy tíz napos volt a táborunk. Komoly kihívást jelentett, mert Trieb Jóska barátom csak 4 napot maradt, mivel olyan nagy kedvet kapott a kenuzáshoz, hogy a nyáron a Temze forrásvidékéről egész Londonig leevezett. Ő nagy segítségem a főzésben, illetve a tábor életének lebonyolításában. Hosszú idő után szerencsére ismét megérkezett öcsém, ő pótolta Jóska hiányát. Azt se felejtsük el, hogy Molnár Tomi is bejelentkezett, a sítábori pozitív tapasztalatom alapján őt is elvittem. Csak azt nem tudom, hogy az iskolában miért nem tud csak félig ennyire normálisan viselkedni? Sajnos az idén ő volt az egyik áldozat, akivel meg kellett ismertetni Karcag "by night" szépségeit. A másik a saját fiam volt, de ezekről később.

Az idei tábor résztvevői - mondhatom, hogy - a kerület két jó nevű gimnáziumának, a Kassáknak és a Németh Lászlónak a diákjaiból verbuválódtak. Sőt, ha legkedvesebb kollegámra gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy ő is Németh László-s lett, de csak egy kicsit. Remélem! Ugye, Ágota?

Akkor megpróbálom most Eszterrel és Benedekkel összeszedni a július végi ősködből a tábor résztvevőit:

Nem hagyhatom ki Dénes "Pömpe" Pétert, és szívem egyik csücskét, a Hallgató Sisters középső díváját Hallgató Julkát. Innen is küldöm nektek és a többieknek, akiket most ti képviseltetek, forró ölelésemet! Verka, nagyon hiányoztál nekünk, főképp Esztinek.
No, ez volt a bemelegítő.

A tábor július 25-én kezdődött. Találkozó a Keletinél, szerencsére a szokásos csomagszállító csapat összejött, így nem kellett csomagot cipelni a kölyköknek. Köszönet Bagi papának, T. Jóskának. Megérkeztünk dél körül. Jóska barátom csak késő délután érkezett, így a sátorverés nyűge legalább a délutáni enyhülésre maradt. Elmúlt évben nagy sikert aratott, hogy magunknak főztünk üstben, üstházzal. Kivéve a lencsét. Nem, Szani? Ez a főzés ugyan tényleg jó, de fárasztó is. Egy egész napos evezés után megérkezni, és utána még nekiállni tüzet rakni és főzni bizony nem könnyű. Kicsit aggódtam is emiatt, de szerencsére Rita, Ági, Szani, Csilla, Luca felnőttek a feladathoz, és az előkészítésben sokat segítettek (hagyma-, krumplipucolás stb.), a fiúk pedig a tűzrakásában, a fa előkészítésében jeleskedtek. Úgyhogy lassan úr lesz belőlem, és csak a fakanalat kell forgatnom. (Első estére még rengeteg kaja marad, ezért csak könnyű virsli, kenyér, mustár, majonéz, ketchup volt a vacsora.)

Ez volt az a hét, ami a júliusi pocsék időjárás után az első igazi meleg nyár volt. A sok esőnek azonban meglett a következménye. Az összes zsilip le volt zárva. Ez azt jelentette, hogy minden ilyen akadálynál át kellett emelni a kenukat. A csapatmunkáról csak annyit, hogy az első átemelések kb. 50 percig tartottak, hiszen 10-11 kenut kellett átrakni az egyik oldalról a másikra, az utolsók 20 percig. Itt a Németh Lászlós különítmény vette ki a részét igazából. Köszi, Kegló, Berci, András, rengeteget dolgoztatok. Jöhettek jövőre is! A vízen egyre magabiztosabban mozogott a társaság, ezért idén - még a lezárt zsilipek ellenére is - sokat és hosszú túrákat tudtunk evezni.

Sajnos idén nem kíméltek a balesetek sem: az első áldozat Molnár Tomi volt. Lipót mesterrel dulakodtak a tábor gyepén evezés után. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy valamit elrontok. Mert hogy van még erre is erejük, amikor én ugyanannyit eveztem és már a sátorbeli ágyam felé kacsingatok. Szóval dulakodtak. Egyszer csak ordítás, Tamás feláll, Lipi értetlenül nézi. Kiderült, hogy már épp abbahagyták a tesztoszterontúltengés miatti erőfitogtatást, és Ádám lefordult Tamásról - micsoda szép félreérthető kép -, amikor Tamás keze beszorult Ádám teste alá. Figyeljetek, ilyet még én sem láttam! A pontos orvosi diagnózis: körömágyficam és az első ujjperc alapjának törése. Mondanom sem kell, hogy ez akkor történt, amikor Tiszafüreden már csak ügyelet van és röntgen nincs. Tehát ezt a szép diagnózist Karcagon állapították meg, ahová el kellett vinnünk Tamást. Köszönet ezért ebben a történetben nem utoljára Széles Gábor tanár úrnak. Nem is tudom, de valamikor 10 óra után érkeztünk oda, ahol ellátták Tomit. Egy drótot dugtak az ujjába, így rögzítették a letört csont darabot, és visszavarrták a körömágyát. Megnyugtatta az orvos, hogy nem fog fájni neki. Hajnali egy-két óra körül meg is érkeztünk vissza. Légy szíves, Tamás, az ezt követő két nap eseményeiről számolj majd be az arra kíváncsi iskolatársaidnak. Én arra emlékszem, hogy a nagy vagány nyomorultul feküdt a szobában, és algopirintől-algopirinig létezett, annyira fájt a keze. A harmadik nap viszont feltámadt és onnantól nem is tudtam leállítani, aminek lettek következményei, mikor megérkeztünk Pestre.

Jártuk a szokásos régi utainkat, kerestünk újakat is. Milyen volt a gyékényben a kenuhúzás? Gyönyörködtünk a virágzó növényekben: tavirózsa, tündérrózsa, ernyős virágkáka, tündérfátyol, hogy csak a legismertebbeket említsem. Ettük a sulymot, fogtunk kis halakat, aminek legjobban Jóska barátunk örült, mert elláttuk a teknőseit pár hónapra táplálékkal. Jókat ettünk, lángost sütöttünk bográcsban. Szani, Csilla, Rita, Ági dagasztották a 6 kiló lisztet, utána lángosparádét csináltunk. Csak annyit, hogy a sajtos-tejfölös lángos volt az alap lángos. Főztünk pulykapaprikást tarhonyával "à la rabsic", ami mustáros-tejfölös habarást jelent. Hogy mi az a habarás, kérdezzétek Vali nénit. Ettünk még paprikáskrumplit, gulyáslevest, de nagyon finomat. És amikor már úgy éreztem, hogy minden rendben van, akkor jött az újabb baleset:

A pihenőnapunkat a tábor vége felé a szabadstrandon töltöttük. Ez annyira jól sikerült, hogy este vacsora után egy kisebb társaság visszament, hogy esti focit játsszon. Mint utóbb szép lassan kiderült, foci helyett elkezdtek felmászni a homokban felállított vaskapu felső kapufájára. Micsoda mázlid volt, Dóri! Dóri sikerén felbuzdulva elsőszülött fiunk, Benedek a maga szerény 80 kg-jával próbára tette a másik kaput. Abban a pillanatban, hogy felugrott rá (testnevelő az apja, biztos nem mondta el, hogy ilyet nem lehet csinálni), a kapu kifordult a homokból és rádőlt. Este ¹/₂11. Szól a telefonom, Bagi Berci szól bele: "Tanár úr, Szűcs Benedek valószínű eltörte a kezét". - mondta. Gondolhatjátok! Ugrottam a kocsiba, rohantam ide-oda, nem találtam őkelméket. Mire végre rájuk akadtam, valahogy az orvosi rendelőben volt már Benedek. Kiderült, hogy a lehető leghosszabb úton jutottak oda; ezt az utat azóta Szűcs Benedek-emléktúrára kereszteltünk. Tehát bent csücsül, orvos nézegeti, röntgen ugye nincs. Menjünk Karcagra, mert meg kell röntgenezni. Széles tanár úr jött a kocsival, és indultunk megint. Innen is köszönöm még egyszer, Gábor! Rendesen megjárta az oktalanságát Benedek, mert mivel kiderült, hogy a hasára is ráesett a kapu, bent tartották két éjszakára a kórházban, és természetesen eltört az alkarja is - talán az orsó. Na, ő sem volt valami nagyfiú, amikor ott kellett hagynom Karcagon. Okuljatok az esetből, lurkók! Mi megint csak valamikor hajnali 1-2 felé érkeztünk vissza. Viszont, hogy visszatérjek a kajákhoz, Benedeket egy igazi tárcsás hússütéssel leptük meg, amikor végre újra köztünk lehetett.

Utolsó nap reggelén táncos lábú Dóri ül a reggeliző asztalnál és kövér krokodilkönnyek peregnek ki abból a szép barna szeméből. Hát veled mi történt? A búcsú este jól sikerült, és a táborba hazafelé jövet két sín közé becsúszott a lába, elesett és a térde nagyon fáj. Megnéztem -mint a lángos tészta. Az időközben megérkező Csákó papával megnyugtattuk, hogy ne izguljon, ezt ma már nagyon jól operálják. Hát nem vigasztaltuk meg... Szerencsére befért a kocsiba Bence és a csomagok mellé, így hamar felért Pestre, és elmehetett orvoshoz. Ő megúszta zúzódással.

Ezek után ne csodálkozzatok, hogy egy cseppet sem voltam boldogtalan, amikor a csapat megmaradt részét felraktam a vonatra, és a 10. napon szépen elindultunk hazafelé. Ők Ágotával vonaton, én kocsival a családommal.

Azért ne reménykedjetek, várom már 2009 nyarát. GYERTEK, MERT EZ A LEGJOBB!!!

Jó lesz, Anna néni? ;-)

Ui. Ide figyelj, Bodza, azért ez fürge gyík (Lacerta agilis), majd meglátod!

További képek »»»

Tiszafüred 2008

2008. július 25. és augusztus 2. között

Részvételi díj: 21 500 Ft

Mit kapsz ezért a pénzért?

Jelentkezés legkésőbb az évzáróig Szűcs Attila tanár úrnál.

Hajrá! Aki nem jön, lemarad...